Természetes nyerskoszt

Ezt a részt le lehetne tudni annyival hogy a kutya súlyának megfelelően 3% baromfi alkatrészt etessünk és lehetőleg nyersen és egészben és ezzel vége pont. De adjuk meg a módját és vegyük át egy kicsit alaposabban.

Első és legfontosabb szabály: soha ne adjunk főtt vagy apró csontot a habzsoló kutyának! A főzés ugyanis megváltoztatja a csont molekulaszerkezetét, a csontok törékennyé válnak, szilánkosodhatnak, megsebezhetik vagy akár meg is ölhetik a gyorsan evő kutyát. Főtt csontot tehát ne adjunk neki! Ettől eltekintve a főtt csonttal sincs semmi baj, egy nyugodtan evő kutya minden további nélkül megbirkózik vele, akármilyen szilánkosan törik is!

Második szabály az, hogy tájékozódjunk, informálódjunk, mielőtt döntenénk a kutya etetésének módját illetően! Ne fogadjunk el mindent, amit csak hallunk vagy olvasunk, a lényeg az a tapasztalatokban van! Ha például azzal érvel valaki a nyerskoszt ellen, hogy az ismerősének az apróbb csontoktól megfulladt a kutyája, és hogy lám, lám mit tesz a csont, akkor gondolkodjunk el egy kicsit: vajon a csont-e a valódi bűnös, vagy a helytelen etetési/evési szokások? Nem habzsol az a kutya véletlenül? Nem stresszes környezetben etetjük? Mert ha igen, akkor ugyanakkora eséllyel megfulladhat ám a száraztáptól is! Vagy ha azt halljuk az állatorvosunktól, hogy a nyerskoszttól megbetegszik vagy elpusztul a kutyánk, akkor tegyük már fel neki azt az egyszerű kérdést, hogy pontosabban miért is? És ha erre nem tud értelmes választ adni, akkor KERESSÜNK MÁSIK ÁLLATORVOST, mert az ilyen egyéb ügyekben sem lesz megbízható! Annyit azért nem árt tudni, hogy az állatorvosok többsége vagy semmilyen takarmányozási képzésben nem részesül, vagy rendszerint csak olyanokban, amiket a nagyobb tápgyártó cégek finanszíroznak! Ha körülnézünk egy állatorvos rendelőjében, könnyen észrevehetjük, hogy általában tápot is forgalmaz, vagy legalábbis reklámoz! A tápos cégek pedig jutalékkal dolgoznak, ingyen táppal hálálják meg neki a forgalomnövekedést. Az állatorvosok legnagyobb érve a száraztápok és konzervek etetése mellett általában az, hogy ezek az eleségek minden szükséges tápanyagot tartalmaznak, ezért aztán minden egyes etetéskor kiegyensúlyozott és teljes értékű élelmet kap a kutya. Azzal riogatnak, hogy a nyerskoszttól a kutya szalmonella vagy e-coli fertőzést fog kapni.

A legnagyobb mumus pedig számukra a csont! Azzal rémítenek bennünket, hogy a csont etetésének következtében kilyukad a kutya emésztőrendszere, vagy legalábbis károsodik. Ez azonban nem így van! Baktériumok mindenütt jelen lehetnek, nem kell ahhoz hús. Gondoljunk csak bele, hogy egyes kutyák megeszik a saját ürüléküket, és a egyéb állatokét, a napokra-hetekre elásott kajákat, az úton talált dögöket, egész nap a feneküket nyalogatják, mégsem lesz semmi bajuk! Aztán ha kutyánk hozzájut egy egész béltartalommal rendelkező táplálék állathoz a belek elfogyasztásával kezdi az evést. ez teljesen normális és logikus dolog egy ragadozótól. Ez azért van, mert a kutyák emésztőrendszere alapvetően különbözik a miénktől, ezért aztán nem is szabad a kutya etetését emberi mértékkel mérni. Ha mi megennénk azt, amit ők gond nélkül és szívesen elfogyasztanak, mi bizony alaposan megbetegednénk! Tehát leszögezhető, hogy a tápokat elsősorban nekünk a mi szemünknek és gondolkodásunk szerint gyártják, és reklámozzák. Itt szeretném megjegyezni a hegyi pásztorok kutyáit akik nem hogy tápot de tápos zsákot se láttak soha, valamint azt hogy a táp nem létezett kb. 30 éve hazánkban csak esetleg néhány puccos fővárosi boltban. A kutya ragadozó emésztőrendszere rövid, a nyers hús és csont megemésztésére van berendezkedve. Egészséges kutya számára az emésztés közben esetlegesen még jelenlévő baktériumok nem jelentenek veszélyt. És csak azt ne higgyük, hogy maga a táp, az baktériummentes! A kutyának pedig nem kell feltétlenül minden egyes étkezésekor pontosan kiegyensúlyozott táplálékot fogyasztania ahhoz, hogy egészséges maradjon. Az egyensúlyt hosszú távon kell biztosítani! Amit nem kapott meg ma, vagy ezen a héten, majd megkapja emeltebb adagban holnap, vagy a jövő héten. Ettől semmi baja, vagy hátránya nem lesz.

A kutyák egész emésztőrendszere a nyerskosztra van tervezve. A nyerskoszt tele van természetes enzimekkel, proteinekkel, vitaminokkal, ásványi anyagokkal, és értékes zsírsavakkal. A kutyák egészségesebbek, energikusabbak, élettelibbek lesznek tőle. Kevesebb a betegség, szép fehér a foguk, és friss a leheletük. Elfelejthetjük a bőr- és fülfertőzéseket, illetve a fogkőtisztítást. Csökken a vedlések közti szőrhullás mennyisége, növekszik az izomtónus, növekszik a kutya kitartása, mentálisan és fizikailag is fittebb lesz. A kutyáknak hozzánk hasonlóan semmi szükségük az egyes tápokban megtalálható mesterséges színezékekre, ízesítőanyagokra, hozzáadott cukorra, és tartósítószerekre. A táppal etetett kutyák széklete hihetetlen mennyiségű, és nagyon rossz szagú. A nyerskoszton tartott kutyák széklete ezzel szemben kis kemény, elnyújtott bogyókból áll, és nagyon hamar lebomlik.

A legtöbb táp fő alkotórészei a gabonafélék, ami kutyák élelmezésére nem az ideális, csak szükségmegoldásként alkalmazandó. A kutyák túlnyomó többsége, ha szabadon választhat, nem is eszi meg a gabonát. Éppen ezért aztán a tápgyártók kénytelenek is mesterséges színezékekkel, ízesítőanyagokkal, hozzáadott sóval és cukorral megpróbálni rávenni a kutyákat a tápok elfogyasztására. Hozzánk hasonlóan a kutyák is rákaphatnak a gyorsételekre, és ebből a szempontból tekintve a tápok többsége bizony gyorskajának minősül. Gyártása során a tápot, illetve alkotórészeit igen magas hőmérsékleten főzik. Ez a főzés lebontja az enzimeket, az értékes zsírsavakat, vitaminokat, és elpusztítja a hasznos baktériumokat. A főzés lebontja a húsban található fehérjéket és aminosavakat, és szinte minden olyan (táp)értékétől megfosztja a húst, amivel az természetes formájában még rendelkezett. A tápkészítés technológiája csak megnehezíti a kutya belső szervei számára, hogy kivonhassák a tápból a gyártási körülményeket esetlegesen még valahogyan túlélt tápanyagokat. A kutyák fogazata hús és csont tépésére, szaggatására való, nem pedig gabona vagy zöldség megrágására. Minden élőlény egészséges létezésének az egyik legalapvetőbb záloga a fajspecifikus élelmezés, a táp pedig kutyafélék számára ehhez szinte alkalmatlan. Valamint képzeljük el hogy valaki egész életében májkrémet enne. Gyakorlatilag emészteni nem kell rágni minek tehát egy idő után szépen minden evéshez és emésztéshez szükséges szerv el kezd alul működni. Nos ez történik a tápok esetében mert azok mire elérték a gyomrot km a májkrémhez hasonlítanak leginkább. És ekkor kedvességből adunk a kutyának véletlenül egy darab csontos húst a katasztrófa borítékolható. Mert a kutya emésztő rendszere nem tud vele mit kezdeni. Gondolkodjunk, és ne essünk egyből a tápgyárak drága és csalóka hirdetéseinek csapdájába!

Egy másik elterjedt hiedelem, hogy vemhes szuka nem etethető megfelelően nyerskoszttal. A kutyák életében a fizikailag két legmegterhelőbb időszak az a növekedés és a vemhesség időszaka. Nos ez talán akkor lehet igaz ha 10 -12 kiskutyát akarunk a szukától ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy van 10-12 gyenge kutyánk mert a szervezet nem erre van berendezkedve persze rövid távon sok minden kikényszeríthető belőle nyilván nem következmények nélkül. És mellékesen nem etikus az ilyen nagy létszámú almok felneveltetése

Előfordulhat az is, hogy az újonnan hozzánk került kölyök a tenyésztőjénél/régi gazdájánál tápot kapott, mi viszont át szeretnénk szoktatni őt a nyerskosztra. Nos, ez minden további nélkül lehetséges, több módon is. Az egyik módszer szerint az átszoktatás fokozatos. Ilyenkor vegyünk egy zsákkal a kölyök által a régi gazdájánál megszokott tápból, egy-két napig kapja nálunk csak azt, amíg megszokja az új környezetét. Ha a kölyök már eléggé otthonosan érzi magát nálunk, akkor csökkentsük a tápadagját napi 5-10 százalékkal, és a hiányzó mennyiséget egészítsük ki nyerskoszttal. A kölyök tehát napról-napra kevesebb tápot, és ezzel párhuzamosan egyre több nyerskosztot kap, míg kb. 10-20 nap múlva (illetve célszerűen annak elfogyásakor) a tápot teljesen elhagyhatjuk. A fokozatos módszer inkább támogatható, mert a kölyöknek amúgy is számtalan újdonságot kell megszoknia, ne terheljük még alapvetően és számára ismeretlen eleséggel is. Jobb a kölyök még kialakulatlan emésztőrendszere számára, ha megszokott eleséget kap mindaddig, amíg le nem nyugodott a költözés után. (A második módszer inkább javasolható egészséges felnőtt kutya étrendjének megváltoztatásakor. Egyszerűen vegyük el előle a tápot, és kapjon helyette nyerskosztot, ennyire egyszerű az egész! Általában mindjárt az első kísérletre sikerül az átszoktatás. Esetleges húzódozás esetén a második próbálkozás előtt koplaltassuk egy napig a kutyát. Az első néhány héten ne bonyolítsuk feleslegesen a dolgot: 3-4 napig kizárólag csirkenyakat, farhátat kapjon enni. Mielőtt más anyagokkal is kiegészítenénk az étrendjét, győződjünk meg róla, hogy teljesen rendben van az emésztése, azaz nincs például hasmenése, nem hány, stb. Néhány hétig ne használjunk egyéb táplálék-kiegészítőket. Jól tesszük, ha a megterhelőbb ételek, máj, tojás, olajos hal, stb. etetését is elhalasztjuk pár hétre, és csak fokozatosan vezetjük be azokat az étrendbe. Ilyen egyszerű tehát egy egészséges felnőtt kutya átszoktatása.) Ha a kölyök megnyugodott, rendesen iszik, és általában is kutyától elvárható módon viselkedik az etetőedénye körül, akkor kezdhetjük adagolni neki a nyerskosztot. Ehhez legalkalmasabb a csont nélkül ledarált, kis mennyiségű hús, amit minden egyes etetéskor a megszokott eleségébe keverünk, majd a mennyiségét fentiek szerint fokozatosan növeljük. Rendszeresen ellenőrizzük a kölyök székletét! Egyes kölyköknek ugyanis tovább tarthat átállni az új étrendre, mint másoknak, náluk a széklet fellazulása, esetleg hasmenés jelezheti, hogy lassítanunk kell a változtatás ütemén! Ne terheljük azzal a kis kölyök szervezetét, hogy egyszerre túl sok mindent megváltoztatunk az életében. A hús ugyanis sok mesterségesen ízesített és feldolgozott táplálékkal szemben viszonylag szagtalan, illetve a kutya hozzászokhatott ezekhez az ízesítő és egyéb adalékanyagokhoz. (A legtöbb tápban só vagy cukor van, amit a kutya szeret. Régebben addiktív anyagokat is használtak a gyárak az egymás elleni versenyben, mint például nikotint (!), koffeint (!), vagy drogokat, ez azonban mára már remélhetőleg kiment a divatból…) Az ilyen kutyáknál első körben gondolkodjunk a tápgyártók eszével! A darált húst nagyon enyhén pirítsuk meg. Ezzel lehet, hogy máris megoldottuk a problémát, és a kutya rákap a nyerskosztra. Extrém esetekben az is előfordulhat, hogy a szerencsétlen kutya egyszerűen nincs tisztában vele, hogy a fél csirke az ehető! Ha egy kutya egyszer lenyel egy falat húst az életében, akkor szinte biztosan rá is kap! Egészséges kutya nem képes étel jelenlétében éhen halni!!

A nyerskoszt etetésének egyik alapvető pillére a nyers húsos csont (NYHCS). Ez olyan húsos csontot jelent, amelyik elég kicsi és puha ahhoz, hogy azt a kutya szétrághassa és teljesen elfogyaszthassa. Ilyenek például a csirke szárny, a csirke farhát, a csirke nyak, a pulyka nyak, és minden hasonló. Általában ide sorolható minden szárnyasból (csirke, pulyka, stb.), kisebb emlősből (nyúl, kecske, stb.) származó összes húsos csont, illetve a nagyobb emlősökből (ló, marha, stb.) származó húsos csontok a nagy teherhordó csontok. Az, hogy melyik kutyának mekkora csont a határ, az leginkább a kutya méretétől függ.

A játszócsont. Ez lényegében ugyanolyan, mint a sima húsos csont, csak itt a csont méretét a kutya méretéhez képest úgy választjuk meg, hogy azt a kutya rágcsálhassa ugyan, de teljesen elfogyasztani (értsd: megenni) ne legyen képes. számára még nagyon valószínű, hogy sima nyers húsos csontnak számít, játszócsont lehet például marha combcsont, a nagytestű emlősök teherhordó forgócsontjai (lábízületei), illetve az összes velős csont. Játszócsontot kölyöknek vagy olyat, amit bátran rághat a fogzás alatt szerintem szinte kötelező. Sok cipő életét lehet megmenteni… valamint a gumipapucsok is megússzák a kutya ilyen jellegű ténykedését. Nem beszélve arról hogy ha ebből nyel le a kiskutya darabokat az már problémát okozhat.

A nyerskoszt etetése elleni egyik legelterjedtebb hiedelem az, miszerint szárnyasok csöves csontjait nem szabad kutyának adni, mert azok szilánkosan törve megsebezhetik a belét, illetve megfulladhatnak tőle. De ez, oly sok minden máshoz hasonlóan, csak egy hiedelem. A nyers csirkecsont kiváló kutyaeledel! Puha, könnyen rágható, könnyen emészthető, olcsón és könnyen hozzáférhető. A hiedelemben sajnos összecsúszik két igaz dolog. Az egyik az, hogy HABZSOLÓ kutyának ne adjunk ilyen csontot, a másik az, hogy rendesen evő kutyának se adjunk FŐTT csirkecsontot! De könyörgöm, a veszély most sem magában a csirkecsontban van, hanem egyrészt a HABZSOLÁSBAN, másrészt a FŐZÉSBEN! Ha habzsoló kutyának nem adunk kis vagy szilánkosodó csontot, és a rendesen evőnek is csak nyerset, akkor nem lehet semmi baja a kutyának! A kutya ugyan minden további nélkül képes megfulladni a csirkecsonttól, legyen az nyers vagy főtt, legyen a kutya rendes vagy habzsoló, de ennek az esélye semmivel sem nagyobb, mint annak, hogy a táptól fulladjon meg. Mert azt ne higgyük ám egy percig sem, hogy attól nem tud megfulladni! Vagy egy játékszertől! Dehogynem tud! Ha a kutya nem habzsol, és nem is stresszel evés közben, akkor erre azonban gyakorlatilag szinte nulla az esélye. Körülbelül annyi, mint hogy kimegyek és rám esik egy műhold. Megtörténhet? Meg. Akkor most ne menjek ki? Ha a kutya habzsol, akkor tápot adjunk neki habzsolásgátló etetőtálból (ebben kiemelkedő tüskék közül képes csak kilefetyelni az ételt, ami nagyban lelassítja az evést), nyerskoszt etetése esetén pedig sima szárny vagy láb helyett adjunk inkább minél nagyobb darabokat, farhátat, fél csirkét, stb. Megjegyzendő az ilyen kutyáknál akármit csinálunk előbb utóbb megtörténik a baj.

Egy másik nagy félelem a nyerskoszttól abból a legendából ered, hogy ha a kutyát nyershússal etetjük, attól agresszívvé, gonosszá válik, megvadul, és mindenre rátámad majd, leöldösi a környezetében lévő állatokat. Kétségtelenül van ilyen jelenség, de annak semmi köze ahhoz, hogy a kutya éppen mit eszik. Ha a kedves és aranyos kölyökből hirtelen vagy fokozatosan agresszív, vad kutya válik, annak nem a hús az oka, hanem a rossz nevelés! A más állatok üldözése, megfogása és esetleges megölése pedig ösztönös cselekedet, ami megfelelő neveléssel visszaszorítható, illetve meggátolható.

Gyakori kifogás, hogy a nyerskoszt drágább a tápnál. Hát ez sem igaz, jó neki az olcsó vágóhídi hulladék is, szárnyvég, sérült, formátlan részek, láb, fej, nyak, belsőségek, csirkebőr, és sok minden

A halgazdaságok környékén néha olcsón vagy ingyen lehet halat szerezni, spájzoljunk belőle bőségesen! (Nem lesz semmi baj a szálkával!) Mivel én horgászom a kutyáim egy része mint a kuglibábuk úgy ülnek mögöttem és várják a kisebb halakat amit mindentől jobban szeretnek!

Ha a nyerskoszt kontra táp közti árvitában igazságosak akarunk lenni, vonjuk le a költségekből például az állatorvosi költségcsökkenést, hiszen a nyerskoszt etetése révén nem kell többé bőr- vagy fülproblémákkal orvoshoz mennünk, nincs szükség fogkőtisztításra, illetve az olyan krónikus betegségek elhúzódó kezelésére, mint amilyen például a hasnyálmirigy-gyulladás, vagy a vastagbélgyulladás.

Gyakoriak az etetett nyerskoszt mennyigére vonatkozó kérdések is. Alapszabályként annyi mondható el, hogy általában az egészséges kutya testsúlyának 3%-a legyen a naponta feletetett mennyiség, azaz egy 50 kg-os kutya esetében kb. 1,5 kg. Felnőtt kutyánál ezt a mennyiséget lehetőleg osszuk el két részletre, kölyöknél, annak kora szerint, 3-4 részletre. A szükséges élelem mennyiségét és minőségét sok minden befolyásolja, kor, vemhesség, szoptatás, regeneráció, évszak, terhelés, betegség, stb.. Normál körülmények között a mennyiséget nem kell patikamérlegen pontosan kimérni, néhány hét alatt hozzászokunk a szükséges mennyiség megbecsléséhez. És ne aggódjunk, mert ha ma esetleg kicsit kevesebbet kapott a kutya, holnap majd kicsit többet fog, nem lesz semmi baja. A szükséges mennyiség nagyban egyedfüggő is, ha tehát egy idő múlva azt látjuk, hogy ugyanattól a mennyiségtől az egyik kutyánk fogy, a másik esetleg hízik, ne ijedjünk meg, hanem az egyiknek adjunk kicsit kevesebbet, a másiknak meg kicsit többet, és hamarosan minden rendben lesz. ez pontosan úgy működik mint az embereknél.

NAGYON FONTOS hogy a kölyök- és növendék kutyákat ne etessük túl, hanem tartsuk őket soványan! Ha egy kicsit már ránézésre is sejteni lehet a bordák helyét, az körülbelül jó! Ha túl sok súlyt helyezünk egy kölyök puha, még alakulóban lévő csontjaira, akkor azok könnyen deformálódhatnak. A kölykök etetésére tehát különös figyelmet fordítsunk, és inkább legyenek 2 kilóval soványabbak a kelleténél, mintsem egyetlen dekával is kövérebbek! Ezzel akár egy jó minőségű tenyészállatot már fiatal korban tönkre tehetünk a végtag deformitások kialakulása végett amit a túletetés okozhat.

Egy kutya sokféleképpen és sok mindennel etethető, Minden módszernek megvannak a maga előnyei, és hátrányai, jó és rossz oldalai. A mi kutyánkról van szó, döntenünk is nekünk kell tehát. Ja, nagy ám a falkavezér felelőssége! És a jó tanácsokat osztogatók sora végtelen viszont a felelősség kutyástól a miénk.

Szeméttel etetjük a kutyát?

Magyarország Európa egyik vezető állateledel-gyártója és -exportőre, a kutya- és macskafalatok gyártása a magyar élelmiszer-feldolgozás siker-melléküzemága. Erről azonban csak kevesen tudnak, arról pedig szinte soha nem hallunk, hogy hogyan működik az állateledel-üzlet, és mi van a látványos eredmények mögött.

Friss csontozott marhahús, russet burgonya, borsó, friss marhamáj, friss csontozott bölényhús, friss csontozott bárányhús, napon szárított lucerna, báránymáj, borsórost, úritök, spenót, répalevél, paradicsom, sárgarépa, alma, tengeri moszat, tőzegáfonya, fekete áfonya, borókabogyó, cikóriagyökér, édesgyökér, angyalgyökér, görögszéna, körömvirágszirom, édeskömény, borsmentalevél, kamillavirág, levendulavirág, csombor, rozmaring.

Aki ki tudja találni, hogy melyik ételkülönlegesség receptjének hozzávalóiról van szó, az vagy varázsló, vagy pedig pontosan ismeri az egyik legigényesebb szárított kutyaeledel összetételét. Van drágább, egészségesebb is, de már ez is az a szint, amit jó lelkiismerettel odaadhatunk a kutyánknak (mondjuk egy másikkal összehasonlítva, amely szintén a magasabb árkategóriába tartozik, és amelynek az összetevőlistája így kezdődik: csirke, kukorica, búza, baromfi húsliszt, cirokdara, árpa, állati eredetű zsír, szárított cukorrépapép, csirkekivonat, szárított sörélesztő, halolaj).

Az interneten „egész estét betöltő” irodalma van (leginkább angolul) annak az állításnak, hogy a szárított kutya- és macskaeledelek többsége valójában a „junk food” kategóriába tartozik (a junk szó angolul szemetet jelent, a junk food kifejezés pedig gyorséttermi táplálékot, illetve biológiai szempontból értéktelen, de jó külsejű étkeket jelöl). Elsősorban az állatvédő/állatbarát szervezetek kritizálják a szárazeleségeket. Hogy igazuk van-e, azt a laikus nehezen dönti el – az érveik mindenesetre megfontolandóak.

Kezdjük rögtön azzal, hogy egy átlagos – akár prémium kategóriájú – kutya- vagy macskatápnak nagyjából a fele gabonaalapú „töltelék”, ami ragadozó, vagyis alapvetően húsevő állatokról lévén szó, kevéssé tűnik logikusnak. Az Ethical Consumer vonatkozó cikkeiben rendre fel is hívják rá a figyelmet: választásánál egyáltalán nem a kilónkénti árra célszerű koncentrálni, sokkal fontosabb információ, hogy egy napi adag mennyibe kerül az adott eledelből.

A ballasztanyagokkal teletömött, alacsony árkategóriás termékek az egységnyi tömegre számított ár alapján nyerik az árversenyt, ugyanakkor napi bontásban nem mindig számítanak olcsónak, ráadásul sokkal több kutyapiszok marad utánuk, ami szintén nem előny. Szintén az említett fogyasztó- és jogvédő szervezet honlapján olvasható, hogy az állateledeleknél (ha napi adagokban számolunk) az ár általában egyenesen arányos a minőséggel, tehát egy adott üzlet kínálatában, illetve egy-egy gyártó termékpalettáján belül a drágább termék többnyire jobb az olcsónál. Ez fontos és hasznos támpont, de az összetétel lelkiismeretes végigolvasását nem teszi fölöslegessé.

Nálunk bármiből lehet állateledel

Ezen a ponton jutunk el ahhoz a kérdéshez, hogy miért számít Magyarország nagyhatalomnak a száraz állateledelek gyártásában. A publikus magyarázatok között azt szokták emlegetni, hogy jó az alapanyagbázis: minden megterem nálunk, amiből állateledel gyártható. A kevéssé publikus érvek nagyjából ugyanezt tartalmazzák, azzal a kiegészítéssel, hogy az élelmiszeripar összes hulladéka feldolgozható állateledellé, és Magyarországon nincs is semmilyen jogi vagy intézményi akadálya ennek az átlényegülésnek. Az ismétlődő költségvetési elvonások miatt az élelmiszerlánc-felügyelet még az emberi fogyasztásra szánt élelmiszereket, illetve a „fogyasztási” haszonállatok takarmányait is meglehetősen hézagosan ellenőrzi.

A kedvtelésből tartott állatok (ide tartozik a kutya és a macska is) eledele pedig legfeljebb a fogyasztóvédelmi hatóságok látókörébe kerül be (meglehetősen ritkán, az időnként kiszabott bírságok többségét a megtévesztő reklámok miatt vetik ki, azaz a szankciók nincsenek közvetlen öszszefüggésben a termék minőségével). A minőségellenőrzés némelyik európai országban az állatvédelmi hatóság feladata, nálunk viszont ilyen hatóság a gyakorlatban nincs (kevéssé életszerű a települési jegyzőktől elvárni, hogy száraztápok összetételének ellenőrzésével és tesztelésével múlassák az idejüket).

A jogszabályok pedig meglehetősen engedékenyek: kifejezetten lehetővé teszik például, hogy „harmadosztályú húsipari hulladékból” (a definíció szerint például emberi fogyasztásra alkalmatlan, de állatokra veszélytelen vágóhídi hulladékokból, a nem kérődzők véréből, élelmiszer-hulladékokból) a hobbiállatok számára eleséget gyártsanak.

Néhány feldolgozási lépcső után az éttermi és nagykonyhai maradékokból ugyanúgy kutya- vagy macskaeledel lehet, mint a prémjükért levágott haszonállatokból (néha feldolgozott fehérje, néha hús- vagy csontliszt formájában). A szabályozatlanság – nem a magyar, hanem az európai – egyébként az uniós illetékeseknek is feltűnt: egy évvel ezelőtt az állateledel-gyártásban használatos összes adalékanyagot be kellett nyújtani újraengedélyezésre az európai élelmiszer-biztonsági hatóságnál, éppen a megszaporodott visszaélések miatt.

Az állatvédők másik kifogása, hogy az állateledeleket ugyanúgy kísérleti állatokon tesztelik, mint a kozmetikai készítményeket vagy a gyógyszereket, és ezek a kísérletek nem sokkal kellemesebbek a tesztalanyok számára a humán egészségügy vagy a szépségipar érdekében elviselt tortúráknál. (Az egyik vezető állateledel-gyártó például olyan kísérletet is szponzorált, amelyben 14 huskykölyköt az állatok életének első 12 hetében rendszeresen allergiát okozó proteinekkel oltottak be az „egészségügyi határérték” beállítása céljából.) A tesztek tárgya, hogy például mekkora az a fehérjemennyiség, amit az állat szervezete még károsodás nélkül elvisel, illetve mennyi ízfokozót, aromát kell a jobbára ballasztanyagokból álló termékhez keverni, hogy a jószág hajlandó legyen megenni. (Ami már csak azért is visszás, mert – mint a cikkünk elején ismertetett receptből is kiderül – vannak olyan összetevők, amelyekről kísérletezés nélkül is tudható, hogy egészséges és finom kutyaeledel lesz belőlük, igaz, ezek jóval többe kerülnek, mint az olcsó húspótlékok.)

Ízfokozó miatt "kattan rá" a kutya és a macska a tápra

Ezekkel az aromákkal ugyanúgy trükköznek, mint az embernek szánt élelmiszerekkel; elsősorban az érdeklődést felkeltő, a nyálelválasztást beindító, vagyis gyakorlatilag kulcsingerként működő, bizonyos viselkedési formákat automatikusan kiváltó vegyületeknek köszönhető, hogy kedvenceink olykor „jobban szeretik” a száraz eledelt a színhúsnál. (Az elvárt hatás olykor váratlan mellékhatásokkal párosul: például azzal, hogy a kutya jóízűen felfalja a saját székletét, mivel abban is megérzi a számára kívánatos aromaanyagot. A szakirodalom szerint amúgy az ürülékevésnek számos egyéb oka is lehet: ásványianyag-hiány, betegség – emésztési, felszívódási zavar –, vagy akár az is, hogy az állat a saját napi táplálása során nem megfelelő mennyiségben kapja meg a szervezete számára szükséges tápanyagokat.)

Az állati jogokért harcoló szervezetek szerint amennyiben hússal, illetve háztartási ételmaradékkal etetjük a társállatokat, az nemcsak egészségesebb, de összességében olcsóbb is. Ennek az irányzatnak ma már vegetáriánus, sőt biovegetáriánus oldalága is van (azzal a megjegyzéssel, hogy a kutyák bizonyítottan jól elélnek a megfelelő fehérjetartalmú vegetáriánus koszton, a macskák esetében ugyanez korántsem ilyen egyértelmű). Ugyanakkor a házi koszttal is vigyázni kell, különösen ha szárazeledel mellé adagoljuk – könnyen előadódhat, hogy kedvencünk túl sok fehérjéhez vagy szénhidráthoz jut, ami ugyanolyan egészségtelen, mint a tartós koplalás.

Mindezek ismeretében azon lehet csodálkozni, hogy nincsenek gyakrabban „állatélelmiszer-botrányok” – legalábbis Magyarországon, mert Európa nyugati felében az ilyen anomáliák egyáltalán nem számítanak ritkának. A hobbiállatoknak szánt eledelek gyártása ugyanis az a csatorna, amelyen át az élelmiszeripar számos melléktermékétől és hulladékától (krumplihéjtól a használt sütőzsiradékig) legálisan meg lehet szabadulni.

A legutóbbi skandalum idén januárban Németországban pattant ki: a Schleswig-Holstein tartományban működő Harles und Jentsch cég háromezer tonna szennyezett zsírsavat szállított 25 állateledel-készítő cégnek (amiből csak azért lett az egész médiát bejáró ügy, mert a dioxinnal szennyezett alapanyag baromfifarmokra is bekerült, vagyis az emberi élelmiszerláncig is eljutott – ha megmaradt volna a kutya-macska szektorban, akkor valószínűleg soha nem derül ki). Négy éve az USA-ban 153 különféle állateledel-márkaterméket kellett beszedni a polcokról, mivel azok melaminnal szennyezett búzasikért és rizsproteint tartalmaztak (a melamint – illegálisan – fehérjepótlékként keverik a tápokba), de ez is csak azért derült ki, mert a veszélyes anyag az élelmiszerekben is megjelent.

Egyre több a beteg állat, bár tovább is élnek

Egy budapesti állatorvos – a kényes téma okán neve mellőzését kérve (az állateledel-gyártók ebben a körben ugyanolyan befolyással bírnak, mint a humán orvosok között a gyógyszeripar cégei) – arra hívta fel a figyelmünket: az utóbbi 20-30 évben, vagyis a száraztápok forgalmának felfutásával párhuzamosan látványosan megnőtt a daganatos betegségben szenvedő kutyák-macskák aránya. Mint a szakember kifejtette, gyakorlatilag minden idős állatban találnak valamilyen szövetszaporulatot, és a természetes úton elpusztuló jószágoknál egyértelműen a daganat a vezető halálok (ami jóval magasabb arány, mint az ugyanolyan környezeti hatásoknak kitett embereknél). Az egyik ok nyilván a diagnosztika fejlődése, de nem lehet elhanyagolni az életmód és főként a táplálkozás szerepét.

Az is tény persze, hogy az 1980-as évek óta, amióta tömegesen etetik az állatokat kész állateledellel, körülbelül öt évvel nőtt a kutyák és két évvel a macskák élettartama, részben az állatorvosi ellátás fejlődése miatt. Azaz akkor is több betegség kerül a statisztikákba, ha a betegségek gyakorisága nem emelkedik, mivel a gazdák gyakrabban és korábban fordulnak orvoshoz. Az átlagos élettartam azért is nő, mert a legveszélyesebb fertőző betegségek visszaszorultak a vakcinák révén. Néhány jellemző kór, mint a daganat is, erősen korhoz kötött. Időközben a környezetszennyezés is jelentősen nőtt, és különösen a városi kutyákat éri sok rákkeltő szennyezés, hiszen a kipufogógázok szintjén sétálnak.

– Állategészségügy ide vagy oda, ha mindaz igaz lenne, amit a reklámokban hallunk – hogy tudniillik ezekbe a tápokba beleraknak minden jót, amire az állatoknak a tudomány szerint szükségük van –, akkor egyre egészségesebb lenne a kutya- és a macskapopuláció. Ennek azonban épp az ellenkezőjét tapasztaljuk – fogalmazott az állatorvos.